Μετάβαση στο περιεχόμενο

Σελίδα:Patrologia Graeca vol 2.pdf/90

Από Βικιθήκη
Αυτή η σελίδα δεν έχει ελεγχθεί ακόμη για πιθανά λάθη.
@179 S. CLEMENTIS I ROM. PONT. OPERA DUBIA. 180
ἐπιστεῖλαι αὐτῇ δυνατόν ἐστιν. Κἀγὼ ἔφην· Δυνατὸν

τοῦτό γε. Καὶ ὁ ᾿Αππίων ἔφη· Ἔτι 69 τῇ νυκτὶ ταύτῃ συγγράψω βιβλίον, μοιχείας ἐγκώμιον, ὅπερ σὺ παρ ἐμοῦ λαβὼν διαπέμψεις αὐτῇ, καὶ ἐλπίζω ὅτι πει σθεῖσα συνθήσεται. Καὶ συγγράψας ὁ Ἀππίων ἐκεῖνο τὸ βιβλίον ἐδίδου ἐμοὶ, περὶ οὗ καὶ ἐν τῇ νυκτὶ το ταύτῃ ἐνενόησα, καὶ εὐκαίρως τι ἔχειν αὐτὸ ὑπε μνήσθην, σὺν ἄλλοις βιβλίοις οἷς μετ' ἐμαυτοῦ 18 ἐπι φέρομαι. Διηγησάμενος δὲ ταῦτα ἔδειξα τοῖς παροῦσι τὸ βιβλίον, καὶ βουλομένοις ἐπακοῦσαι ἀνέγνων, καὶ δὴ ἀναγνοὺς ἔφην Αὕτη ἐστὶν, ἄνδρες, ἡ τῶν Ἐλ λήνων παιδεία, γενναίαν ὑπόθεσιν ἔχουσα πρὸς τὸ ἀδεῶς ἐξαμαρτάνειν. Τὸ δὲ βιβλίον ἦν οὕτως ἔχον. Χ. Ὁ ἐρῶν τῇ ἐρωμένη (ἀνωνύμως διὰ τοὺς ἐκ τῶν ἀνοήτων ἀνθρώπων νόμους) ἐπιταγαῖς Ἔρωτος τοῦ πάντων πρεσβυτάτου παιδὸς χάριν 13. 140 Ἔγνων σε φιλοσοφία " προσανέχουσαν, καὶ ἀρετῆς ἔνεκα τὸν τῶν κρειττόνων ζηλοῦσαν βίον. Τίνες δὲ ἂν εἶεν κρείττονες, ἢ θεοὶ μὲν ἁπάντων, ἀνθρώπων δὲ οἱ φι- λόσοφοι ; Οὗτοι γὰρ μόνοι ἴσασιν, τῶν ἔργων ποῖα μέν ἐστιν φύσει κακὰ ἢ καλὰ, ποῖα δὲ τῇ τῶν νόμων θέσει, οὐκ ὄντα, νομίζεται. Αὐτίκα γοῦν τὴν λεγομένην μοιχείαν πραξίν τινες ὑπειλήφασιν εἶναι κακὴν, καίτοι καλὴν κατὰ πάντα ὑπάρχουσαν· εἰς γὰρ τὴν τοῦ βίου που λυγονίαν ἐπιταγαῖς Ἔρωτος γίνεται. Ἔρως δὲ ἐστιν δέ ὁ πάντων θεῶν πρεσβύτατος· ἄνευ γὰρ δὴ Ερωτος οὐ στοιχείων, οὐ θεῶν, οὐκ ἀνθρώπων, οὐ ζώων ἀλόγων, οὐ τῶν λοιπῶν ἁπάντων μίξις ἢ γένεσις 78 γενέσθαι δύναται πάντες γάρ τοι οργανα ἐσμεν τοῦ Ἔρωτος. Αὐτὸς δὲ τὰ ὁ δι' ἡμῶν τεχνίτης παντὸς τοῦ γεννωμένου ψυχαῖς ἐπιδημῶν ἐστι νοῦς. Ὅθεν οὐκ αὐτοὶ θέλοντες, ἀλλ᾽ ὅταν ὑπ᾽ αὐτοῦ κελευσθών μεν, τὸ ἐκείνου βούλημα ποιεῖν ἐπιθυμοῦμεν. Οἱ δὲ 77 ἐκείνου βουλῇ ἐπιθυμοῦντες, χάριν τῆς λεγομένης σωφροσύνης κρατεῖν τῆς ἐπιθυμίας ἐπιχειρήσω - μεν 78, πῶς τῷ πάντων πρεσβυτάτῳ θεῶν τε καὶ ἀνθρώπων ἀντιπράττοντες τὸ οὐ τὰ μέγιστα ἀσεβή. σωμεν ; ΧΙ. ᾿Αλλὰ πᾶσαι μὲν ἀνεῴχθωσαν 80 αὐτῷ θύραι, πάντες δὲ μοχθηροί 141 καὶ θετοὶ λυέσθωσαν νό- μοι, ζηλοτύποις ἀνθρώποις κείμενοι, οἵτινες, ὑπὸ ἀνοίας κρατούμενοι καὶ τὸ εὔλογον νοεῖν μὴ βουλό- μενοι, προσέτι δὲ καὶ τοὺς λεγομένους μοιχοὺς ὑφο ρώμενοι, ὑπ' αὐτοῦ τοῦ Διὸς διά γε τοῦ Μίνω καὶ τοῦ Ραδαμάνθυος 81 εὐλόγως θετοῖς παίζονται 82 νόμοις. Ερωτα γὰρ ἐπιδημήσαντα ψυχαῖς οὐκ ἔστιν ἐπισχεῖν. Οὐ γάρ ἐστιν εκούσιον τὸ τῶν ἐρώντων πάθος. Αὐτίκα γοῦν ὁ Ζεὺς αὐτὸς, ὁ τούτων νομοθέ της, μυρίαις συνήλυθεν γυναιξὶν, καὶ ὑπ᾽ ἐνίων μὲν σοφῶν εὐεργέτης πρὸς τεκνοποιίαν, ἐνίοτε τὴν αὐτ

τοῦ μίξιν 88 ἀνθρώποις δωρούμενος· παρ' οἷς δὲ
scribi. Et ego dixi id quidem fideri posse. Tum Ap- A

pion Jam nocte hac conscribam libellum, mochiæ laudem ; quem tu a me acceptum ad eam mittes; et spero quod flexa consentiet. Atque Appion com- positam eam epistolam mihi dedit, de qua nocte ista cogitavi quamque opportune recordatus sum me habere una cum aliis libellis, quos mecum de- fero. Hæc cum narrassem, astantibus ostendi epi- stolam, cupidisque audire recitavi. Legens autem dixi : Hæc est, o viri Græcorum disciplina,quæ lar- gam præbet ad audaciter peccandum occasionem. Epistola vero ita habebat. X. Amator amate (absque nominibus propter le- ges a stultis hominibus sancitas) jussu Amnoris,an- tiquissimi omnium pueri, salutem dicit. Cognovi le animum ad studium sapientie applicare, et ob vir- tutem æmulari meliorum vitam. Quinam vero me- liores sint, quam inter omnia dii, et inter homines philosophi? Illi namque soli sciunt quænam ex ac- tionibus natura sint malæ aut bonæ et quænam per legum decreta tales, cum non sint, habeantur.Jam ergo adulterium, quod dicitur, nonnulli actionem malam esse crediderunt, licet omnimode bona sit; nam ad generis multiplicationem jussu Cupidinis exercetur.Est autem Cupido deorum omnium anti- quissimus; absque enim Cupidine non elemento- rum, non deorum, non hominum, non brutorum animantium, non cæterorum omnium congressus vel generatio fieri potest; omnes etenim Amoris sumus instrumenta. Sed ipse per nos opifex, ad cunctorum quæ gignuntur animas adveniens. Unde G non quando ipsi volumus, sed quando ab eo jube- mur, illius voluntatem facere desideramus. Quod si, qui ejus voluntate cupimus, cupiditatem popter id quod vocatur pudicitia nitamur comprimere, quo modo dum omnium deorum hominumque antiquis- simo refragamur, non maximam impietatem ad- mittemus ? XI. Universa itaque ipsi aperta sint ostia, et omnes molestæ ac ascititiæ solvantur leges, zelo- typis hominibus positæ, qui mente capti, nec vo- lentes æquum intelligere, insuperque et dictos adulteros suspicati, a Jove ipso per Minoem et Rhadamantum juste illunduntus latis legibus.Nam Amorem animis accedentem coercere non possu- mus. Neque enim voluntarius est amantium affec- D tus. Ipse itaque Jupiter, barum legum lator innu- meris concubuit cum mulieribus ; et quidem pro- pter quosdam sapientes viros benelicus in libero- rum procreatione factus nonnunquam congressum suum hominibus donavit, apud eos vero, qui gra-'

'
@VARIE LECTIONES

69 ἐπ' conj. D. 10 και omittere non debebat S. c. Cl. " Hanc Ci conjecturam confirma Ο, εὔκαιρος C, in textu. 78 Ita S., μεθ᾿ ἑαυτοῦ C, Ο. 13 Leg. χαίρειν S. " Ita O, et ex conject. C., φιλοσοίαν id. in textu. 18 γέννησις C. το δε add. c. Ο. " δ' C. Vel hic legendum Et pro Ol, vel infra ἐὰν po- hendum ante χάριν. Εν. PATR. Τὰ ἐπιχειρήσομεν Ο. 19 Post αντιπράττοντες in Ο legitur ἀνεῴχθωσαν, quod ex sequentibus perperam irrepsit, εν ανεώχθωσαν O, ut jam proposuit S ; ανεώχθησαν α. δι Ραδαμάνθου Ο. ^' fia O c. S 5 παίσονται Ο. τα πρὸς τεκνοποιίαν ἐνοήθη, τὴν αὐτοῦ μίξιν legendum censet D.

78